2021-05-21 22:52:51 / Posted By: Florcii
<

A vándorló fotel új élete

Pontosan nem tudom mióta, de (ha végre találkozunk, megfogom kérdezni) legalább 20-25 éve vásárolták Dani rokonai ezt a fotelt. Mióta ismerem őt, meséli, hogy milyen kényelmes volt, hogy harcoltak ki ülhessen benne.

Aztán mikor kiszolgálta idejét a nagy-nagynéninél, átkerült hozzájuk. Utóbbi 5-6 évét pedig már csak elbújva, a pincében töltötte. Míg nem tavaly lomtalanításkor előtérbe került.

Anno nekünk is voltak foteljeink, szívesebben kuckóztam benne én is, mint a kanapén, így költözéskor már úgy terveztük a nappalit, hogy amint időm engedi, felújítom és helyet kap nálunk.

Kora ellenére elég jó állapotban volt a váza, így szétbontás után is érdemes volt belevágni. A rétegeket igyekeztem úgy leszedni, hogy felépíteni is tudjam, de ebben segítenek a képek. :) Hát tűzőkapocs volt benne rengeteg, még ott is ahol nem is gondoltam volna, nem bízták a véletlenre. :D Egyébként ezek is elég erősen tartottak még, több bele is törött, nem tudtam kihúzni.

A huzat és a szivacs is elnyűtt, több helyen el is szakadt, ám a rugók és a váz faanyaga remek állapotban van. A rugókat tartó szögeket viszont kicseréltük, itt ott már kicsúsztak. Alapos tisztítás után, a vázat penész-gomba-kártevők ellen lekezeltem. Hál isten egyiknek sem volt jele. A háttámla tartását megerősítettem plusz hevederrel, ezt is csak annyira, amennyit itthon találtam, így keresztbe már nem jutott. Jutavászont tűztem rá, és jöhetett is a szivacs. 5cm vastag a karfán és a hátttámlán, 15cm az ülésen. A korábbi anyagok mind ragasztva voltak, én tűztem őket.

A csupasz vázon látszik, hogy üreges a karfa. Én ezt a részt is kitöltöttem, hogy a szivacs ne süllyedjen bele túl hamar. Kicsit merevebb lett így, de idővel engednek, lazulnak az anyagok.

A legszebb része, a huzat. Természetesen lenvászont választottam hozzá. Erősebb, vastagabb szövésűt, melírozott, bézs árnyalat.

Az ülőrész, a karfa és a háttámla anyagát is méretre, jóóó sok ráhagyással szabtam. Mivel elég vastag szivacs réteget adtam neki, nem volt egyszerű áthúzni alulra. A feszítéssel nem voltam teljesen alapos, az ülőrészt húzhattam volna még jobban, de minden elem több mint elég kapcsot kapott. Egyébként nem akartam bonyolítani dísz varrásokkal, hisz sosem kárpitoztam még, így a legegyszerűbb, minimál designt igyekeztem megvalósítani.

A karfa vég fogott ki rajtam. Igyekeztem minél szebben hajtani, és a későbbi takarásra is gondolni. Hát így sikerült. :D

A fotel szoknyáját, vagyis az oldalait béléssel együtt méretre szabtam, ezeket össze is varrtam. Hogy szépen álljon és tartós is legyen, kapcsoztam és hozzávarrtam a korábban feltűzött elemekhez. Végül a fotel alja egy fekete szövetet kapott. Lábai még nincsenek, de a kanapéhoz hasonlóan fa lábakat kap majd.

Életemben nem csináltam még ilyet, de nagyon élveztem. Egy kárpitos lehet a haját tépte volna, ha látja mit csinálok, de nem számít.

Megmentettem, és új életet adtam egy bútornak, ami baromi kényelmes lett. Élveztem minden percét, és amint lesz helye a tesójának ő is érkezik.

Nem szeretnél lemaradni az új postokról? Iratkozz fel!