A dinók kora lejárt

Nem teljesen azért, de már alább hagyott a dinó őrület. Persze nem ez volt a fő oka, hogy újra festettük a szobát.

Sajnos tavaly télen felütötte fejét a penész, ami okozott némi kellemetlenséget, főképp, hogy az ágya alatt jelent meg. Időközben kiderült, hogy a szigetelést anno nem csak a ház faláról, az alapról is lehagyták. Földszinti lakás lévén így a padló igencsak hűvös.

A vándorló fotel új élete

Pontosan nem tudom mióta, de (ha végre találkozunk, megfogom kérdezni) legalább 20-25 éve vásárolták Dani rokonai ezt a fotelt. Mióta ismerem őt, meséli, hogy milyen kényelmes volt, hogy harcoltak ki ülhessen benne.

Aztán mikor kiszolgálta idejét a nagy-nagynéninél, átkerült hozzájuk. Utóbbi 5-6 évét pedig már csak elbújva, a pincében töltötte. Míg nem tavaly lomtalanításkor előtérbe került.

Avagy hogyan fertőtlenítsük a virágföldet.

Csak eljött az idő, hogy sikerül megírnom ennek is a történetét.

Szóval az úgy volt, hogy szeretem a növényeket, csak ők nem engem. Vagy nem is tudom, de a szobanövényeket évekig nem sikerült még életben tartani. Aztán mikor Veresre költöztünk elhatároztam, hogy mindennek utána járok, milyen talajt, mennyi vizet, árnyékot vagy napot kedvelnek, és odafigyelek rájuk, olyan növényeket választok, amik tutira túlélnek nálunk. Egy darabig ez rendben is volt, aztán az orchideáimon elszaporodtak a tőzeglegyek. Ezek a kis idegesítő, röpködő, fekete kis bogarak, akiket nem tudsz kiírtani, csak durva módszerekkel.

Avagy, a "Hogyan kössünk le egy ovist" következő fejezete. :D

Jó ideje tervezem megmutatni, milyen lett Lili szobája, de lehet, hogy már csak az átalakítás után/közben fogom. Igen, még egy éve sem lakunk itt, és átalakítjuk a szobáját. Sajnos fellépett egy kis penész gond a lakás azon részén; padlófűtést és új burkolatot kap.

 Annyira a munkán meg az ovi kezdésen pörgött az agyam, hogy nem akart jönni a kreatív pillanat. Elkezdtem ugyan a dekorokat, meg voltak az ötletek, csak a hangulat nem volt meg hozzá. Hát ma megérkezett, ugyhogy frissen melegen meg is mutatom miket ügyködtem. :)

Aki házat/lakást vesz/berendez/felújít tudja, hogy mindig-de tényleg mindig- marad valamennyi felesleges anyag, mert “vegyünk eggyel többet, ha elrontanánk” . Elrontani se kellett, csak megvenni a hungarocell lapokat, amiből már nem is tudom mi lett volna, de sebaj nekem jó alap. :D

Gyűjtögettem az újdonságokat nálunk, hogy minél több dolgot megmutathassak, aztán leírtam, aztán kezdhettem elölről. (mert persze minek menteni)

Szóóóval isten hozott nálunk!

Még múlt hét vasárnap délelőtt készültem el a hálószobánk dekorjával. Vagyis a felével, mert majd felülre is megy minta, csak arra már nem volt idő, de amit előrajzoltam azt sikerült befejezni. Szemből nem tudtam lefotózni, mert ez a raktár szoba, éppen odafértem festeni. :)

A hét témája a világítás volt. A legtöbb lámpa már fent volt, a ledeket is bekötötte a nappaliban, felkerült a takaró párkány és a konyhába is megérkezett a spot. Ugyanolyan lett végül, mint a nappaliban. Lili szobájába Ikea Solhem napocska lámpa lett, fali felhő lámpája is van, azt a költözés után feltesszük az ágy mellé. Illetve igényt tartott színes fényekre, úgyhogy nála is lesz led világítás. :)

A házikót rokonoktól örökölte Lili. Mindennap használatban van, eredetileg a nyuszik otthona, de gyakran vendégeskednek a dinók náluk. Nagyon szép állapotban került hozzánk, de látszott, hogy szomjazik a fa egy kis ápolásra. Engedélykérés után neki láttam felújítani, pácot és némi festéket kapott a ház és a bútorok, de aztán félbemaradt az akkori költözés miatt.

Ilyen lett akkor:

Dolgozunk, Lilizünk, vezetni tanulok a felújítás mellett. Egy percig sem panasz, ez mind édes teher, csak picit lassabban halad így a felújítás. (Igaz nem rohanunk sehova, de azért de)

Napközben elkezdtem írni a bejegyzést, majd hazajött Dani és módosíthattam is. Úgy kezdtem, a festéssel megvagyunk. Hát mégse :D

Az előtte képeket láthattátok instán. A színekkel nagyon nem vagyunk kibékülve, lesz festés, padló csere. A redőnyök is kisebb javításra szorulnak, és a terasz szúnyogháló ajtaja is cserére szorul, ezeket már meg is rendeltük. 

Előjáróban a nagyobb tervek:

Előnyben részesítem az általam készített és a fa játékokat, de nincs ellenvetésem a jó minőségű műanyagokkal szemben sem. Lili készletében is megtalálható többféle anyagú játék, amik minden téren fejlesztik a képességeit. Ezek persze az elmúlt 3 évben cserélődtek rendesen, hisz 3 évesen a babakonyha érdekesebb mint egy csörgő. A kiszelektált játékokat elajándékoztuk minden évben.

Rá térve a lényegre: megmondom őszintén, vannak olyan játékok aminek a színétől megbolondulok. Nincs mit szépíteni, így van. A gyártók szeretnek minél élénkebb színeket használni, hogy célba érjenek a termékek. Így volt ez a hintaszékkel is. Ajándékba kapta, eleinte nem is értette miért jó ez, így eltettük egy időre. Nem rég előkerült, de nem tudtam a színekkel kibékülni, így kellett valami megoldás. Fessük át!

Vagy inkább fenntarthatóbb, ez pontosabb megnevezés, hisz -őszintén megvallva- én sem tudok, vagy akarok lemondani mindenről. Minden esetre az elmúlt években sok dolgot lecseréltem, gondosabban szelektálom a hulladékunkat. Remélem példát is mutatok vele a lányomnak, aki ugyan még csak 3 éves, de a mindennapjaiba beivódik, így természetessé válik a környezettudatosabb élet.

Napi hulladékunk hamar lecsökkent, mikor vízszűrő kancsóra váltottunk, palackozott víz helyett. A mi vízfogyasztásunk mellett 1 vízszűrő betét teljesen kiváltja a havi palackozott verzió mennyiségét. És hát cipekedni se kell, 1 körrel kevesebb. :)

Kedvenc, ünnepi, klasszikus, omlós. Örök.

Se Kevin nélkül, se linzer nélkül nincs karácsony. Ezek már hagyománnyá váltak, ez van. :D Természetesen ezt is búzamentes lisztből készítettem el, hogy gond nélkül rá járhassak bármikor. A legcukibb kukta is szívét, lelkét (néha a lábát is) beletette. Óriási lelkesedéssel gyúrta, nyújtotta, szaggatta a tésztát, hihetetlen élmény volt nekem is együtt készíteni vele.

Finomak a boltiak is, mentes is akad, de azért gondoltam mégis csak megpróbálkozom a házi verzióval. Legfőképp azzal, hogy búza-és tejmentesen milyen lesz. Nos, állagra, ízre, tökéletes, küllemre háááát...a csoki olvasztást még gyakorolnom kell. :D

Egy bökkenő akadt a receptben, a tejszín. A legtöbb tejtermék helyett egyszerű mentes opciót használni, de a tejszín, tejföl még nem sikerült. (Ha valakinek van tippje ezekre, lécci ne tartsa magában) A bioboltban találtam krémalap keveréket, ami jónak tűnt, hát  kipróbáltam. A krémalapot- tejszínt- a leírtak szerint készítettem el.

Elméletben ez a felkészülés, pihenés időszaka, mégis ilyenkor rohanunk ajándéklistával boltról-boltra, három helyre bevásárolni, mert az elsőbe nem kaptunk meg mindent vagy a munkában hajtjuk túl magunkat. Sokan megőrülnek ettől, mások pont ebben lelik örömüket. Így vagy úgy, de ha elkap a hangulat, az advent az év legcsodásabb időszaka.

Gyerekkel úgy érzem még izgalmasabb: levelet írtunk a télapónak és az angyalkáknak, minden egyes dekorációt jóvá hagyott és végre én segíthetek rejtegetni az ajándékokat, amíg az angyalkák a fa alá nem teszik. Hamarosan indul a sütés-főzés, amiben biztos segítőkész kis kuktám lesz. Addig is hangolódunk a fényekkel, dekorációkkal.

Nyuszi ül a fűben...nálunk idén koszorún, ládában csücsül, de vázára is felkerült. Egyszerű, természetes színekkel ünnepeljük a tavaszvárás ünnepét. A váza egy üdítős üveg új élete, amihez nyuszi sablont készítettem és akrilfestéket vittem fel.

Ez az ünnep talán nem kap akkora figyelmet tőlünk, mint a karácsony, pedig legalább akkora lelkesedéssel várjuk. Lelkesen neki is láttam a kert rendezésének, ami jelentem kész :) Remélem a gyönyörű növények meghálálják a törődést és szép nagyra nőnek. Aztán lelkesen ünneplőbe öltöztettem a lakás is. Most úgy éreztem a természet színei illenek az idei hangulathoz, barna, szürke árnyalatok. Egy vesszőből készült koszorú is felkerült a lámpák közé, ami ezentúl minden ünnepkor más köntösbe bújik. A tojások hungarocellből vannak, némi festék, kis csipke díszíti őket. 

Egy kis csokis finomság édesszájúaknak.

Szükség lesz:

Mint minden kisgyerek, Lili is imádja az állatokat; egyelőre inkább pihe puha plüss formában. Az első igazi kedvenc, aki nélkül hosszú útra nem indulunk - de néha rövidre se- a Panda Péter. Időközben lett egy tesója is Péternek, Petra; akit eredetileg azért kapott, hogy átvegye az illatát, és ha hasonló állapotban kerül, mint Péter, eltesszük vész esetére. Hááát, ez nem jött össze :D nem sikerült jól eldugni, így egy óvatlan pillanatban meglátta és elkérte.

Pandáink már megjártak pár sétát, néhányszor át is mentünk rajta babakocsival, sőt egy ilyen baleset után a szárítógép vidámparkját is kipróbálta egyikük. Mivel ilyen nagy a panda szeretet, az idei szülinap témája is ez lett. Pandás torta, pandás tányér, pohár, szívószál…Keresgéltem, de nem találtam megfelelő party kellékeket, így megvalósítottam a saját elképzelésem.

„A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halványlila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, s közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, s jól kell figyelnünk a Béke dalát. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, s így lesz majd új élet tavasszal a Földön.”- részlet a „Csillag gyúlt a sötét égen” című könyvből, melyet Waldorf-os diákok készítettek

 Sürgés-forgás, sütés-főzés, boltba járás…itt az idő a pihenésre, a családra, a finom ételekre. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

Tej-és lisztmentesen nem egyszerű ünnepi süteményeket készíteni, de nem is lehetetlen. Klasszikus, karácsonyi süti nálunk, és az egyik kedvencem is.

1 adaghoz (kb 14-16db):

„Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta bátorság lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és boldogság.” –részlet a „Csillag gyúlt a sötét égen” című könyvből, melyet Waldorf-os diákok készítettek

 Saját kis hagyományainkat megteremtve, vasárnap meghozták az angyalok a karácsonyfánkat. A fa díszítése közben találtunk még, az elmúlt években általam készített dekorációt: gömbök, szánkók, ajándékcímkét; ezeket is megmutatom nektek. Egy kalapot is készítettem egy konzervdobozból és némi kartonlapból csúcsdísznek, de akkora hatalmas fát kaptunk az angyaloktól, hogy eltörpül mellette, így maradtunk a csillagnál.

„A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni a serlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen bele? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és keres valamit. Mit keres? Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi vissza a mennybe, és ott mindazok, akik a mennyben élnek fogják ezt a szeretetet és fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.” –részlet a „Csillag gyúlt a sötét égen” című könyvből, melyet Waldorf-os diákok készítettek

Ez a szeretet a héten több formában megmutatkozott. Apró gesztusok (gyors fuvar a vasútra), meglepetések a csizmában, csodás ajándékok a csajos-karácsonyozós estén. Idén vicces, de személyes üzenettel leptem meg a barátnőimet, egy bögrére írva. Csupán bögrére és kontúrozó festékre van szükség. Bármilyen feliratot, mintát rajzolhatunk; többféle színben kapható, vízállóra száradó festékkel könnyen és gyorsan készíthetünk egyedi ajándékot.

„Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal, kék köpenybe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. Azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. Ma van a napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.” –részlet a „Csillag gyúlt a sötét égen” című könyvből, melyet Waldorf-os diákok készítettek

 Advent időszaka a lelki felkészülésről, feltöltődésről szól. Mikor picit- legalább vasárnap- hátradőlhetünk visszaemlékezni az elmúlt évre, vagy épp átgondolni a jövőt. De egy forralt bor a barátokkal a karácsonyi vásárban, vagy forró csokival otthon a puha takaró alatt bekuckózva a családdal, egy jó filmmel is kikapcsolódhatunk.

Halloween szimbóluma, hosszú évszázadok óta a kivájt töklámpás, az ún. Jack-lámpa. Eredetileg távol tartotta a gonosz szellemeket, emellett pedig így világítottak a halottak szellemeinek, hogy azok haza találhassanak. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba.

Jack a hiedelem szerint egy részeges, de leleményes kovács volt. Még az ördögöt is megviccelte, mikor az eljött érte, hogy elvigye. Ám mikor Jack meghalt, iszákossága és csínytevései miatt a mennybe nem mehetett, de az ördög sem engedte be a pokol kapuján, amiért korábban túljárt az eszén. Hogy ne a vak sötétben kelljen kóborolnia az idők végezetéig, oda dobott neki egy izzó fadarabot, amit egy kivájt fekete retekbe tett. Azóta bolyong lámpásával a menny és a pokol között. Eme hiedelem egy ősi kelta szokás, amit később az amerikaiak tökre változtattak,mert hogy abból több volt nekik. Így aztán lassan Halloween szimbólumává vált a világító, tréfásan kivájt töklámpás.

Nem vagyok édesszájú, sőt inkább a sós ízeket szeretem, de néha jól esik egy kis édesség. Egyik kedvencem a gofri, ami gyorsan megvan, lekvárral vagy étcsokival is isteni.

Szükség lesz hozzá:

Beköszöntött az ősz, jöhetnek a meleg pulcsik, a nagy kirándulások, vagy épp a bekuckózós filmnézések egy esős napon. A természet ezer színe sétára, fotózásra csábít, amit a kis felfedezőnk nagyon élvezett. Falevél rugdosás, toboz gyűjtés, mindent megvizsgált. A verstudásomat is frissítettem, Lili szívesen hallgatja őket, a Cinege cipője most a kedvenc. :)

 A dekorációt is lecseréltem őszire. A piacon vett dísztök, az erdőben gyűjtött, elhullott faágak szuper alapok. A polcon a kaktuszos, színes virágos nyári tárgyakat felváltották a dísztökök, a faszeletek, gyertyák.

„Bóbita, bóbita táncol…” Vagyis inkább dekorál, süt-főz. Csinosítgatom az otthonunk, (néha másét is egy-egy ajándékkal :)) kísérletezem a konyhában.

 A dekor dolog az oviba kezdődött, a rajzolás, ragasztás, festés, falevélpréseléssel. Az iskolában is részt vettem minden ilyen programon: rajzszakkör, barkácsolás, pályázatok. Bár végül nem művészetit végeztem, ennek ellenére a kreatívkodás a mindennapjaim része.Mióta anya lettem, a babadolgok is előtérbe kerültek: takarók, párnák, játékok, minden jöhet.